Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. 06. 18.

De, változott.... Kitörölte az ominozus bejegyzést ami annyi fejfájást okozott nekem. Kár, hogy nem tudom elfelejteni...

 

Semmi nem változott.... Alig pár szót beszéltünk tegnap... Megpróbáltam kihívni egy kicsit a városba de azt mondta beteg és nincs kedve...

Nem akarom rá eröltetni magam úgyhogy inkább hagytam... Aggódóm, még mindig...

Tegnap két jó barátommal lógtam a városban. Sokat beszélgettünk és este még finom koktélt is ittam. De nem volt felhőtlen a jó kedv, mert egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a blogot.

Mindenki azt mondja felejtsem el és ne törődjek már vele... Ahhh mintha ez olyan egyszerű lenne... Ilyenkor megkérdem magamtól, hogy ők voltak e már reménytelenül szerelmesek. Az ember ezt nem választja magának. Nem vagyok mazochista nem élvezem a szenvedést. Én örülnék a legjobban ha sikerülne végre túl lépnem rajta.... Mivel az újrakezdésre semmi esély, ezt ő is megmondta már sokszor.

Mindezek tetejébe alig 20 perccel ezelőtt lefolytattam egy meddő vitát bizonyos exel.... :/

És Én Hülye még egy randiba is bele mentem ma... Nem tudom, hogy jól tudom e érezni magam ilyen sok és nagy teherrel amit én rakok a saját vállaimra. De képtelen voltam nemet mondani a srácnak mert nagyon aranyos és nem akarom ellökni magamtól az esetleges boldogság és egy jó kapcsolat lehetőségét.

Kicsit összeszorul a gyomrom ha a du-ra gondolok.... Nem sok randim volt még életemben...

De majd este vagy holnap tovább írom a fejelményeket.


 

2009. 06. 17.

 

Az indíttatott napló írásra, hogy véletelnül rátaláltam valakinek a blogjára ami fél éve működik és nekem foglamam sem volt róla... Egy olyan emberé aki nagyon nagyon sokat jelent nekem és ezeket a szavakat amiket ott olvastam, ezeket az őszinte, kiáltó, kérdő szavakat tőle soha nem hallottam....

Nem tudom megharagudjak e rá vagy megsértődjek e amiatt, hogy kihagy az életének ezen részéből... Amiken mi ketten keresztül mentünk tény, hogy nem esik jól. De ő most sokkal nagyobb lelki válságon megy keresztül mint én. Ezért nem haragszom rá és nem sértődöm meg, csak csendben olvasom tovább a blogját és néha kommentelek egy olyan nickel amiből nem jön rá, hogy én én vagyok.... Valamiért nem akarom, hogy megtudja megtaláltam azt a blogot amit eredetileg nekem nem is akart megmutatni.... =(

Elsírtam magam a mondatain és düh és kétségbeesés vett erőt rajtam. Nem értem miért érzi szar felesleges embernek magát mikor számomra az egyik legfontosabb a világon... Nyilvánvalóan nem rám van szüksége és ez mindennél jobban fáj.

Annyira szeretnék segiteni neki.... De ha nem rám van szüksége és nem az én segítségemre akkor mit tehetnék???

Ezt kérdezgetem magamtol és nem sok olyan dolog van a világon ami annyira kiboritana mint a tehetetlenség. Mikor végig kell néznem, hogy valaki aki ennyire fontos nekem szenved és nem tudok segíteni neki....

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.